Untitled

RSS

miután hánytam egyet a melegtől és attól a két fröccstől amit ittam, eldöntöm, hogy felnőtt nő leszek

avorosszerint:

avorosszerint:

és hazaindulok időben, amikor épp az ő uccájában sétálok el, mikoris rámír, hogy ugorjak fel hozzá, akkor is ha nem alszok ott, csak egy kicsit. és írom neki, hogy nem lehet. mert nem. és könyörög. állok a kapuja előtt 5percet, amikor mondom neki, hogy…

A Házibuli című film (110 perc, 1980) felbecsülhetetlen károkat okozott az elmúlt 30 évben.

Ha többnyire magyarlakta megyékben, főleg nagyvárosokban él az ember jó ideig, bele sem gondol, hogy létezik Románia.

-

Mi a székely? Egy tökéletes mondat innen. (via galaxisriporter)

Ezt én nem értem, miért tökéletes mondat ez?

nyugdíjról ugatnÁk

sperlaervin:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:


Vagy csak meg kellene szüntetni a gyerek “köztulajdon” jellegét, és az én gyerekem konkrétan nekem fizesse az adójának felét. A hasamra ütöttem.

Az még mindig egy 25 év múlva esedékes, meglehetősen bizonytalan jelenértékű jövedelem szembeállítva a most elkölthető pénzzel. (Illetve ugye kezdhet a gyerek korábban is dolgozni, de akkor nincs oktatás, stb.) Vannak dolgok, amiken nem nagyon tudunk változtatni, ez is olyan, lehet egyre extrémebb dolgokat kitalálni, de igazából nem fog működni, mert már jóléti transzferek nélkül is élnek egy csomóan olyan jól, hogy gazdasági értelemben nem szorulnak gyerekre.

Illetve ugye konkrétan senki nem hiszi el a kormánynak, hogy 25-30 év múlva mi lesz, ebből a szempontból is tök hasztalan az ösztönző. Ha meg a jelenben próbálna a so-called családi adókedvezményen túl még baszogatni a kormány bárkit, gondolom a jól kereső rétegek egy jelentős része fogná magát, és menne a picsába, velem az élen.

(Értem én, hogy mittomén Semjén Zsolt meg a hozzá hasonló többi sötét bunkó tök szívesen visszabaszna magán kívül mindenki mást a középkorba, merthogy fujfuj modernitás, éljen a keresztény családmodell, dehát az legyen az ő baja, csak annyit jegyeznék meg, hogy a demográfiai modellek változása tök egyforma minden kultúrkörben.)

Miért lenne ez a trend kőbe vésve? Itt tényleg az a gond, hogy a mai körülmények között nem éri meg gyereket vállalni. Nagyságrendekkel többet szopik az, akinek gyereke van. Oldalakon keresztül tudnám sorolni, csak egyetlen példát írok, az ovis tavaszi betegség hazahozósdi, ami kiváló móka az egész családnak. 

Ezek a szopások durván, de tényleg nagyon durván kompenzálatlanok. Fél órákat állni sorban azért, hogy a gyereknek befizesd a kaját. WTF?? Dobjak ki fél órákat az életemből, hogy aztán 10 év múlva a gyerekem fizesse Semjén nyugdíját? Tényleg nagyon gyerekbarátnak kell lenni ahhoz, hogy ezek a végeláthatatlan apró szopások, frusztrációk ne riasszanak el a gyerekneveléstől. 

Az én rácsodálkozásom ebben a történetben abban áll, hogy ez régen nem volt így. Te is idézted, sokan leírták, hogy régen ilyen-olyan okokból megérte sok gyereket vállalni, leginkább azért, mert a gyereket nem a “kommunának” nevelte, hanem magának (már megint kibukik a kommunizmus működésképtelensége). Miért ne lehetne olyan szabályokat alakítani, hogy ez most is így legyen?

Hát mondom, azért, mert általánosan akkora a jólét, hogy nyugdíjig mindenki elél maga. Mit nem lehet ezen érteni? Ennek sok komponense van nyilván, és mindegyiket vissza kellene fordítani, ez tényleg csak a középkor vidéki életszínvonalának visszaállításával menne. Szóval lehet ilyen ösztönzőket kitalálni, de az kábé Észak-Korea szintje. Épp ezért a többség akkor fog gyereket vállalni, ha tudja fedezni a sok szopás költségét. (És van, aki akkor sem, mert nincs kedve hozzá, és arra fogad, hogy még fog tudni élni öregen is.)

Nem értem, hogy miért zárod ki, hogy megvalósítható a gyerekösztönzés (tulajdonképpen csak a kommunista elemek megszüntetésével) egy jóléti társadalomban. Nagyon sok ösztönzési lehetőség lenne. A szabadságok átstruktúrálása a bőven a gyerekesek javára. Nyugdíj, tb finanszírozás a leszármazottakkal sokkal közvetlenebb módon. Gyerekfüggő adókedvezmények, hitelkedvezmények, stb.

Ezt mind átgondoltad, és az jött ki, hogy Észak-Korea? 

Kicsit unom már, hogy ismételni kell magamat. Pont te mondod, hogy mekkora egy gyerekkel járó szívás. Namost ahhoz, hogy megérje gyereket vállalni, a gyerektelenek büntetése legalább ekkora kellene legyen, tehát mondjuk be kellene vezetni egy effektíve mondjuk 40-50%-os büntetőadót. Viszont van harmadik opció, és ha a baszogatás elér egy szintet, a legtöbben azt fogják választani. Pont. Majd gondolod, hogy nem lépne le mindenki a picsába rögtön?

Na jó, akkor egy utolsó, összegzésképpen. A gyerekesek életminősége lényegesen rosszabb, mint az ugyanolyan jövedelemből élő gyerekteleneké. A gyerekesek ezt a plusz terhet gyakorlatilag a közért (pl a te nyugdíjadért) teszi, pongyolán mondhatjuk, hogy a gyerekesek nagyobb közterhet viselnek. A nem gyerekesek ezzel szemben egész életükben sokkal kényelmesebben élnek, majd megkapják ugyanazt a nyugdíjat, mint a gyerekesek. Ezt nem gondolom igazságosnak, ez egy torzulás, annak nyilvánvaló következményeivel. Közmegegyezéssel ki kell egyengetni ezt a torzulást.

Én nem büntető adónak hívnám a gyerektelenek plusz terheit, hanem a gyerekesek terhei enyhítésének. Ha meg ez nem tetszik a gyerekteleneknek, akkor elmennek, és a nyugdíjukat nem az én gyerekem fogja fizetni. De azért a többség szeretne gyerekeket, nagyon sok vágyott gyerek nem születik meg.

Remek gondolkodás, ebben van még perspektíva. Például ugyanilyen alapon a nővérek sokkal kevesebbet keresnek, mint az ugyanannyit dolgozó bankárok meg popsztárok, ergo ott is volna helye némi kiigazításnak. Értelemszerűen azt sem hívnánk büntetőadónak, stb.

A családosok a modern kor jobbágyai, robotolnak éjjel nappal. Követeljük az igazságosabb közteherviselést!

nyugdíjról ugatnÁk

tallianmiklos:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:


Vagy csak meg kellene szüntetni a gyerek “köztulajdon” jellegét, és az én gyerekem konkrétan nekem fizesse az adójának felét. A hasamra ütöttem.

Az még mindig egy 25 év múlva esedékes, meglehetősen bizonytalan jelenértékű jövedelem szembeállítva a most elkölthető pénzzel. (Illetve ugye kezdhet a gyerek korábban is dolgozni, de akkor nincs oktatás, stb.) Vannak dolgok, amiken nem nagyon tudunk változtatni, ez is olyan, lehet egyre extrémebb dolgokat kitalálni, de igazából nem fog működni, mert már jóléti transzferek nélkül is élnek egy csomóan olyan jól, hogy gazdasági értelemben nem szorulnak gyerekre.

Illetve ugye konkrétan senki nem hiszi el a kormánynak, hogy 25-30 év múlva mi lesz, ebből a szempontból is tök hasztalan az ösztönző. Ha meg a jelenben próbálna a so-called családi adókedvezményen túl még baszogatni a kormány bárkit, gondolom a jól kereső rétegek egy jelentős része fogná magát, és menne a picsába, velem az élen.

(Értem én, hogy mittomén Semjén Zsolt meg a hozzá hasonló többi sötét bunkó tök szívesen visszabaszna magán kívül mindenki mást a középkorba, merthogy fujfuj modernitás, éljen a keresztény családmodell, dehát az legyen az ő baja, csak annyit jegyeznék meg, hogy a demográfiai modellek változása tök egyforma minden kultúrkörben.)

Miért lenne ez a trend kőbe vésve? Itt tényleg az a gond, hogy a mai körülmények között nem éri meg gyereket vállalni. Nagyságrendekkel többet szopik az, akinek gyereke van. Oldalakon keresztül tudnám sorolni, csak egyetlen példát írok, az ovis tavaszi betegség hazahozósdi, ami kiváló móka az egész családnak. 

Ezek a szopások durván, de tényleg nagyon durván kompenzálatlanok. Fél órákat állni sorban azért, hogy a gyereknek befizesd a kaját. WTF?? Dobjak ki fél órákat az életemből, hogy aztán 10 év múlva a gyerekem fizesse Semjén nyugdíját? Tényleg nagyon gyerekbarátnak kell lenni ahhoz, hogy ezek a végeláthatatlan apró szopások, frusztrációk ne riasszanak el a gyerekneveléstől. 

Az én rácsodálkozásom ebben a történetben abban áll, hogy ez régen nem volt így. Te is idézted, sokan leírták, hogy régen ilyen-olyan okokból megérte sok gyereket vállalni, leginkább azért, mert a gyereket nem a “kommunának” nevelte, hanem magának (már megint kibukik a kommunizmus működésképtelensége). Miért ne lehetne olyan szabályokat alakítani, hogy ez most is így legyen?

Hát mondom, azért, mert általánosan akkora a jólét, hogy nyugdíjig mindenki elél maga. Mit nem lehet ezen érteni? Ennek sok komponense van nyilván, és mindegyiket vissza kellene fordítani, ez tényleg csak a középkor vidéki életszínvonalának visszaállításával menne. Szóval lehet ilyen ösztönzőket kitalálni, de az kábé Észak-Korea szintje. Épp ezért a többség akkor fog gyereket vállalni, ha tudja fedezni a sok szopás költségét. (És van, aki akkor sem, mert nincs kedve hozzá, és arra fogad, hogy még fog tudni élni öregen is.)

Nem értem, hogy miért zárod ki, hogy megvalósítható a gyerekösztönzés (tulajdonképpen csak a kommunista elemek megszüntetésével) egy jóléti társadalomban. Nagyon sok ösztönzési lehetőség lenne. A szabadságok átstruktúrálása a bőven a gyerekesek javára. Nyugdíj, tb finanszírozás a leszármazottakkal sokkal közvetlenebb módon. Gyerekfüggő adókedvezmények, hitelkedvezmények, stb.

Ezt mind átgondoltad, és az jött ki, hogy Észak-Korea? 

Kicsit unom már, hogy ismételni kell magamat. Pont te mondod, hogy mekkora egy gyerekkel járó szívás. Namost ahhoz, hogy megérje gyereket vállalni, a gyerektelenek büntetése legalább ekkora kellene legyen, tehát mondjuk be kellene vezetni egy effektíve mondjuk 40-50%-os büntetőadót. Viszont van harmadik opció, és ha a baszogatás elér egy szintet, a legtöbben azt fogják választani. Pont. Majd gondolod, hogy nem lépne le mindenki a picsába rögtön?

Na jó, akkor egy utolsó, összegzésképpen. A gyerekesek életminősége lényegesen rosszabb, mint az ugyanolyan jövedelemből élő gyerekteleneké. A gyerekesek ezt a plusz terhet gyakorlatilag a közért (pl a te nyugdíjadért) teszi, pongyolán mondhatjuk, hogy a gyerekesek nagyobb közterhet viselnek. A nem gyerekesek ezzel szemben egész életükben sokkal kényelmesebben élnek, majd megkapják ugyanazt a nyugdíjat, mint a gyerekesek. Ezt nem gondolom igazságosnak, ez egy torzulás, annak nyilvánvaló következményeivel. Közmegegyezéssel ki kell egyengetni ezt a torzulást.

Én nem büntető adónak hívnám a gyerektelenek plusz terheit, hanem a gyerekesek terhei enyhítésének. Ha meg ez nem tetszik a gyerekteleneknek, akkor elmennek, és a nyugdíjukat nem az én gyerekem fogja fizetni. De azért a többség szeretne gyerekeket, nagyon sok vágyott gyerek nem születik meg.

nyugdíjról ugatnÁk

tallianmiklos:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:


Vagy csak meg kellene szüntetni a gyerek “köztulajdon” jellegét, és az én gyerekem konkrétan nekem fizesse az adójának felét. A hasamra ütöttem.

Az még mindig egy 25 év múlva esedékes, meglehetősen bizonytalan jelenértékű jövedelem szembeállítva a most elkölthető pénzzel. (Illetve ugye kezdhet a gyerek korábban is dolgozni, de akkor nincs oktatás, stb.) Vannak dolgok, amiken nem nagyon tudunk változtatni, ez is olyan, lehet egyre extrémebb dolgokat kitalálni, de igazából nem fog működni, mert már jóléti transzferek nélkül is élnek egy csomóan olyan jól, hogy gazdasági értelemben nem szorulnak gyerekre.

Illetve ugye konkrétan senki nem hiszi el a kormánynak, hogy 25-30 év múlva mi lesz, ebből a szempontból is tök hasztalan az ösztönző. Ha meg a jelenben próbálna a so-called családi adókedvezményen túl még baszogatni a kormány bárkit, gondolom a jól kereső rétegek egy jelentős része fogná magát, és menne a picsába, velem az élen.

(Értem én, hogy mittomén Semjén Zsolt meg a hozzá hasonló többi sötét bunkó tök szívesen visszabaszna magán kívül mindenki mást a középkorba, merthogy fujfuj modernitás, éljen a keresztény családmodell, dehát az legyen az ő baja, csak annyit jegyeznék meg, hogy a demográfiai modellek változása tök egyforma minden kultúrkörben.)

Miért lenne ez a trend kőbe vésve? Itt tényleg az a gond, hogy a mai körülmények között nem éri meg gyereket vállalni. Nagyságrendekkel többet szopik az, akinek gyereke van. Oldalakon keresztül tudnám sorolni, csak egyetlen példát írok, az ovis tavaszi betegség hazahozósdi, ami kiváló móka az egész családnak. 

Ezek a szopások durván, de tényleg nagyon durván kompenzálatlanok. Fél órákat állni sorban azért, hogy a gyereknek befizesd a kaját. WTF?? Dobjak ki fél órákat az életemből, hogy aztán 10 év múlva a gyerekem fizesse Semjén nyugdíját? Tényleg nagyon gyerekbarátnak kell lenni ahhoz, hogy ezek a végeláthatatlan apró szopások, frusztrációk ne riasszanak el a gyerekneveléstől. 

Az én rácsodálkozásom ebben a történetben abban áll, hogy ez régen nem volt így. Te is idézted, sokan leírták, hogy régen ilyen-olyan okokból megérte sok gyereket vállalni, leginkább azért, mert a gyereket nem a “kommunának” nevelte, hanem magának (már megint kibukik a kommunizmus működésképtelensége). Miért ne lehetne olyan szabályokat alakítani, hogy ez most is így legyen?

Hát mondom, azért, mert általánosan akkora a jólét, hogy nyugdíjig mindenki elél maga. Mit nem lehet ezen érteni? Ennek sok komponense van nyilván, és mindegyiket vissza kellene fordítani, ez tényleg csak a középkor vidéki életszínvonalának visszaállításával menne. Szóval lehet ilyen ösztönzőket kitalálni, de az kábé Észak-Korea szintje. Épp ezért a többség akkor fog gyereket vállalni, ha tudja fedezni a sok szopás költségét. (És van, aki akkor sem, mert nincs kedve hozzá, és arra fogad, hogy még fog tudni élni öregen is.)

Nem értem, hogy miért zárod ki, hogy megvalósítható a gyerekösztönzés (tulajdonképpen csak a kommunista elemek megszüntetésével) egy jóléti társadalomban. Nagyon sok ösztönzési lehetőség lenne. A szabadságok átstruktúrálása a bőven a gyerekesek javára. Nyugdíj, tb finanszírozás a leszármazottakkal sokkal közvetlenebb módon. Gyerekfüggő adókedvezmények, hitelkedvezmények, stb.

Ezt mind átgondoltad, és az jött ki, hogy Észak-Korea? 

nyugdíjról ugatnÁk

tallianmiklos:

mcpgza:


Vagy csak meg kellene szüntetni a gyerek “köztulajdon” jellegét, és az én gyerekem konkrétan nekem fizesse az adójának felét. A hasamra ütöttem.

Az még mindig egy 25 év múlva esedékes, meglehetősen bizonytalan jelenértékű jövedelem szembeállítva a most elkölthető pénzzel. (Illetve ugye kezdhet a gyerek korábban is dolgozni, de akkor nincs oktatás, stb.) Vannak dolgok, amiken nem nagyon tudunk változtatni, ez is olyan, lehet egyre extrémebb dolgokat kitalálni, de igazából nem fog működni, mert már jóléti transzferek nélkül is élnek egy csomóan olyan jól, hogy gazdasági értelemben nem szorulnak gyerekre.

Illetve ugye konkrétan senki nem hiszi el a kormánynak, hogy 25-30 év múlva mi lesz, ebből a szempontból is tök hasztalan az ösztönző. Ha meg a jelenben próbálna a so-called családi adókedvezményen túl még baszogatni a kormány bárkit, gondolom a jól kereső rétegek egy jelentős része fogná magát, és menne a picsába, velem az élen.

(Értem én, hogy mittomén Semjén Zsolt meg a hozzá hasonló többi sötét bunkó tök szívesen visszabaszna magán kívül mindenki mást a középkorba, merthogy fujfuj modernitás, éljen a keresztény családmodell, dehát az legyen az ő baja, csak annyit jegyeznék meg, hogy a demográfiai modellek változása tök egyforma minden kultúrkörben.)

Miért lenne ez a trend kőbe vésve? Itt tényleg az a gond, hogy a mai körülmények között nem éri meg gyereket vállalni. Nagyságrendekkel többet szopik az, akinek gyereke van. Oldalakon keresztül tudnám sorolni, csak egyetlen példát írok, az ovis tavaszi betegség hazahozósdi, ami kiváló móka az egész családnak. 

Ezek a szopások durván, de tényleg nagyon durván kompenzálatlanok. Fél órákat állni sorban azért, hogy a gyereknek befizesd a kaját. WTF?? Dobjak ki fél órákat az életemből, hogy aztán 10 év múlva a gyerekem fizesse Semjén nyugdíját? Tényleg nagyon gyerekbarátnak kell lenni ahhoz, hogy ezek a végeláthatatlan apró szopások, frusztrációk ne riasszanak el a gyerekneveléstől. 

Az én rácsodálkozásom ebben a történetben abban áll, hogy ez régen nem volt így. Te is idézted, sokan leírták, hogy régen ilyen-olyan okokból megérte sok gyereket vállalni, leginkább azért, mert a gyereket nem a “kommunának” nevelte, hanem magának (már megint kibukik a kommunizmus működésképtelensége). Miért ne lehetne olyan szabályokat alakítani, hogy ez most is így legyen?

nyugdíjról ugatnÁk

tallianmiklos:

mcpgza:

tallianmiklos:

mcpgza:

paplanalatt:

mindenegyforma:

Modoros felütéssel “érintettségem okán” beleokoskodnék kicsit nyugdíj témába:

Bizonyos szempontból érthető a felháborodás, ami a most tervezett gyerekvállalós, bonus-malus rendszert illeti. Megértem a csalódottságot, ha pl. arra gondolok, hogy szeretett kormányuk azt ígérte, hogy a…

Tök jó, amit írsz ez a lényeg és baromi fontos ez az üzenet és szerintem elég kevesen is gondolják azt itt, hogy valóban majd az államtól kapott nyugdíjból fognak megélni - persze sokan még igazából nem totyogtak be egy önkéntes pénztárba és nem kezdtek el gyűjögetni.

Nem tudom amúgy ki min akadt ki, de én személy szerint az ostoba üzeneten, amit egy ilyen intézkedés magában hordoz. Miszerint a kormány nem képes és nem is szándékozik megérteni a fejlett világ szinte minden országára vonatkozó trendeket, azt, hogy egyre kevesebb gyerek születik. Nem akarja feldolgozni a kérdés 

De miért kellene elfogadni ezt a trendet? Egyszerűen érdekeltté kell tenni a felnőtteket a gyermekvállalásban. Most a gyerekbe végtelen pénzt és a legjobb éveit öli az ember, és mit kap cserébe? A hasznot a társadalom aratja le, nem a szülő. Ennek aztán ez a következménye.

Na, akkor mondja helyettem maga Botos Katalin:

Hangsúlyozom korábban sem feltétlenül idealista, vagy vallási buzgóságból házasodtak az emberek. A társadalom morálja megkövetelte, mert a társadalmi lét szervezése, annak anyagi alapja is megkövetelte a családi kereteket. Csak a gyerekek jelentettek (esetleg) biztosítékot az öregkori szegénység elkerülésére, a gyerekek gondoskodtak idős szüleikről. A gyermekekre szükség volt az önellátó kis gazdaságokban, mint munkaerőre is. Egyszóval: család volt, mert elengedhetetlen társadalmi szükséglet volt rá.

Szóval nem lehet akkora bónuszt adni egy gyerekét, vagy akkora büntetést a gyermektelenségért, hogy érdekelt legyen valaki a gyerekvállalásban. Ma az vállal gyereket, aki szeretne, és tud és akar is rá erőforrást fordítani. Ebből, meg még egy csomó minden másból összességében következik, hogy a világ összes fejlett országában ugyanez a trend, kultúrától függetlenül. Pont. Persze, lehet próbálkozni ezt megfordítani, de nem hiszem, hogy sikerülni fog.

Miért ne lehetne elég nagy büntetést róni a kevés gyerekesekre? Most a gyerekesek kapnak komoly büntetést, ezt kellene kompenzálni csak.

Lehetni éppen lehet, de ez egy akkora összeg lenne, hogy aki ki tudná fizetni, az jó nagy valószínűséggel abba a körbe tartozik, aki le is tud lépni előre, gyk. versenyképes tudással és fizetéssek rendelkezik. Aki meg nem, hát az éhenhalna kábé.

Vagy csak meg kellene szüntetni a gyerek “köztulajdon” jellegét, és az én gyerekem konkrétan nekem fizesse az adójának felét. A hasamra ütöttem.

nyugdíjról ugatnÁk

tallianmiklos:

mcpgza:

paplanalatt:

mindenegyforma:

Modoros felütéssel “érintettségem okán” beleokoskodnék kicsit nyugdíj témába:

Bizonyos szempontból érthető a felháborodás, ami a most tervezett gyerekvállalós, bonus-malus rendszert illeti. Megértem a csalódottságot, ha pl. arra gondolok, hogy szeretett kormányuk azt ígérte, hogy a…

Tök jó, amit írsz ez a lényeg és baromi fontos ez az üzenet és szerintem elég kevesen is gondolják azt itt, hogy valóban majd az államtól kapott nyugdíjból fognak megélni - persze sokan még igazából nem totyogtak be egy önkéntes pénztárba és nem kezdtek el gyűjögetni.

Nem tudom amúgy ki min akadt ki, de én személy szerint az ostoba üzeneten, amit egy ilyen intézkedés magában hordoz. Miszerint a kormány nem képes és nem is szándékozik megérteni a fejlett világ szinte minden országára vonatkozó trendeket, azt, hogy egyre kevesebb gyerek születik. Nem akarja feldolgozni a kérdés 

De miért kellene elfogadni ezt a trendet? Egyszerűen érdekeltté kell tenni a felnőtteket a gyermekvállalásban. Most a gyerekbe végtelen pénzt és a legjobb éveit öli az ember, és mit kap cserébe? A hasznot a társadalom aratja le, nem a szülő. Ennek aztán ez a következménye.

Na, akkor mondja helyettem maga Botos Katalin:

Hangsúlyozom korábban sem feltétlenül idealista, vagy vallási buzgóságból házasodtak az emberek. A társadalom morálja megkövetelte, mert a társadalmi lét szervezése, annak anyagi alapja is megkövetelte a családi kereteket. Csak a gyerekek jelentettek (esetleg) biztosítékot az öregkori szegénység elkerülésére, a gyerekek gondoskodtak idős szüleikről. A gyermekekre szükség volt az önellátó kis gazdaságokban, mint munkaerőre is. Egyszóval: család volt, mert elengedhetetlen társadalmi szükséglet volt rá.

Szóval nem lehet akkora bónuszt adni egy gyerekét, vagy akkora büntetést a gyermektelenségért, hogy érdekelt legyen valaki a gyerekvállalásban. Ma az vállal gyereket, aki szeretne, és tud és akar is rá erőforrást fordítani. Ebből, meg még egy csomó minden másból összességében következik, hogy a világ összes fejlett országában ugyanez a trend, kultúrától függetlenül. Pont. Persze, lehet próbálkozni ezt megfordítani, de nem hiszem, hogy sikerülni fog.

Miért ne lehetne elég nagy büntetést róni a kevés gyerekesekre? Most a gyerekesek kapnak komoly büntetést, ezt kellene kompenzálni csak.

nyugdíjról ugatnÁk

paplanalatt:

mindenegyforma:

Modoros felütéssel “érintettségem okán” beleokoskodnék kicsit nyugdíj témába:

Bizonyos szempontból érthető a felháborodás, ami a most tervezett gyerekvállalós, bonus-malus rendszert illeti. Megértem a csalódottságot, ha pl. arra gondolok, hogy szeretett kormányuk azt ígérte, hogy a…

Tök jó, amit írsz ez a lényeg és baromi fontos ez az üzenet és szerintem elég kevesen is gondolják azt itt, hogy valóban majd az államtól kapott nyugdíjból fognak megélni - persze sokan még igazából nem totyogtak be egy önkéntes pénztárba és nem kezdtek el gyűjögetni.

Nem tudom amúgy ki min akadt ki, de én személy szerint az ostoba üzeneten, amit egy ilyen intézkedés magában hordoz. Miszerint a kormány nem képes és nem is szándékozik megérteni a fejlett világ szinte minden országára vonatkozó trendeket, azt, hogy egyre kevesebb gyerek születik. Nem akarja feldolgozni a kérdés 

De miért kellene elfogadni ezt a trendet? Egyszerűen érdekeltté kell tenni a felnőtteket a gyermekvállalásban. Most a gyerekbe végtelen pénzt és a legjobb éveit öli az ember, és mit kap cserébe? A hasznot a társadalom aratja le, nem a szülő. Ennek aztán ez a következménye.